Talán furcsa, hogy pont egy ilyen könyvvel indítom a blogomat, de talán ez az a könyv, ami gyerekkoromban először megfogott úgy igazán. Már régóta szemeztem e három kötettel a könyvespolcon, de elég hosszú időbe telt, mire eljutottam odáig, hogy neki is fogjak. Édesanyám ajánlásából kezdtem érdeklődni iránta, neki ugyanis az egyik kedvence, ha nem a kedvence volt ez az alkotás.
      Akik érdeklődnek régebbi könyvek iránt is, nem hiszem, hogy be kellene mutatnom Alexandre Dumas-t. Nem hiszem, hogy be kéne mitatnom A három testőrt, az Ascaniót vagy akár A fekete tulipánt. Leghíresebb alkotásai közé sorolnám a Monte-Cristo grófja című művet is.



      Ötödikesként, feldagadt, piros orral, lázasan, unalmamban fogtam neki, és igencsak lekötött már akkor. Amit el kell mondanom róla, hogy talán az első kötete volt az (Dantes börtönbe kerülése és kiszabadulása), ami leginkább lekötött, a másik két fejezet kissé csalódást okozott. E könyv lapjain megismerkedhetünk az igaz, ám de beteljesületlen szerelemmel, a barátok elhamisodását, az ártatlan börtönbekerülését, annak szenvedéseit, majd kiszabadulását és bosszúját. A könyv hangulatát kissé sötétnek mondanám, néhol elgondolkodtató és monumentális. Dumas mesterien mutatja be az ideális nő képét, a regény elején Mercédes az ideális nő, ám a könyv végén pedig Haydée.
      SPOILER! A mű Edmond Dantes és Mercédes szerelmével kezdődik, készülnek az esküvőre, ők egymásnak az egyetlenek, örökké tartó szerelemnek érzik. A baj ott kezdődik, hogy Edmond barátja, Fernand is vágyik a gyönyörű Mercédes kegyeire, ám de a nő ezt a szerelmet nem viszonozza. Fernand és két társa, Villefort és Danglars kiterveli az ördögi tervet, amivel ártatlanul, de börtönbe juttathatják Edmondot. A bonyodalom a lakodalmon kezdődik el, amikor is jönnek letartóztatni Edmondot, és ami tragikus, hogy semmit sem tud ez ellen tenni, a törvény sem védi meg. If várában megismerkedik Faria abbéval, az idős tudóssal, aki tanítója és segítője lesz. Éveket ül a börtönben, mígnem Faria abbé megbetegedik. Edmond kihasználja a lehetőséget, és megszökik a börtönből. Faria abbé vagyonát kihasználva Edmond meggazdagodik, és immáron Monte-Cristo grófjaként követhetjük nyomon történetét. Ami érdekes, hogy senki sem ismeri fel, hogy ki is ő, csupán Mercédes, aki immáron már Fernand felesége, és aki sokáig nem is mondja meg, hogy elejétől fogva felismerte. A továbbiakban végigkövethetjük, Edmond hogy találja meg az igaz szerelmet Haydée személyében és hogyan bosszúlja meg azt a három embert, aki börtönbe juttatta... És valljuk be, nem kis bosszúkról beszélünk.



      Egyik kedvenc jelentem közé kétségkívül az tartozik, amikor Edmond párbajra készül az ifjú Alberttel, Fernand és Mercédes fiával, ám Mercédes szinte térdre esve kéri, hogy ne ölje meg fiát ("Edmond, ne ölje meg a fiamat!"). Ám az a jelenet is nagyon tetszik, amikor Edmond újra megjelenik a börtönben, és az őrrel beszédbe elegyedik. Az őr már nem ismeri fel, hogy Monte-Cristo grófja az akkori rab, Edmond Dantes, ezért bátran kezdi el mesélni történetét, hogy viselkedett börtöni évei alatt, hogy kommunikált a mellette lévő rabbal, Faria abbéval, és hogy hogyan szökött meg. Edmond pénzt ad az őrnek, aki nem győzi köszönni e jószívű szándékot. Mielőtt távozna, Edmond ad az őrnek egy csekket, ami tartalmazza valós nevét, de arra kéri, csak akkor nézze meg, amikor már elment. Távozásával az őrnek meglepődve esik tudtára, hogy ez a gazdag ember egy egyszerű rab volt, aki ugyanolyan semmirekellő volt számára, mint a többi.

Értékelés: 8,5/10. Habár a regény nem mindig kötötte le a figyelmem, azért nagyrészt izgalmas és szórakoztató alkotás volt, sőt, a főhős érzelmeit is átérezhettük, főként börtöni évei alatt. Néha úgy éreztem, én vagyok az ártatlan börtönbe került Edmond Dantes, akinek helyzete kilátástalan, és már sosem lehet boldog. A filmből több adaptáció is készült, hol hasonlóbb, hol eltérőbb vonásokkal, mint a könyv, de az igazi érzelmeket csak a könyv tudja jól visszaadni, ezért érdemes a könyvet is elolvasni. Azoknak azonban mindenképp ajánlom, akik szeretik a régebbi könyveket, nem riadnak vissza a komolyabb, nyomasztóbb könyvektől sem.